Answer:
Szia!
Ha ennek mélyen gyökerező “abandonment issue” az oka (elhagyott valaki, aki nagyon fontos volt, ezért most félsz minden veszteségtől, legyen az konkrét személy vagy egy tárgy elvesztése — csak tipp, mivel mindkettőtöket érint: apukád?), akkor a kényszeres őrizgetésre és a szokásosnál túlzóbb gyászra sajnos nem tudok két mondatos megoldást mondani, mert itt szakember segítségére is szükséged lehet.
Egyfajta sokkterápiát mindenképp kipróbálhatsz, mégpedig a szokásos komfortzónából-kimozdulós technikámmal: minden félelmed és visszahúzó erőd ellenére fejjel nekimész és végigdolgozod magad rajta. A Te esetedben ez konkrétan úgy néz ki, hogy fogsz egy olyan tárgyat, amihez nem a legeslegeslegjobban ragaszkodsz, csak úgy közepesen, szorgalmasan körbefotózod, hogy legyen róla vizuális emléked, majd akármennyire is visít a parától szegény belső hangod, elviszed otthonról (hogy kidobod, elajándékozod, jótékonysági szervezetnek adod oda, vagy a szelektívbe teszed, az a tárgytól függ). Aztán hazamész, és nézed a felszabadult helyet, örülsz neki. Majd veszel egy nagy levegőt, és elindulsz a következő csomaggal (belső hangod ezen a ponton valószínűleg már eszméletét vesztette a konstans sikítozástól). Egy idő után sokkal addiktívabb lesz az az érzés, amit a felszabadult tér, a tiszta levegő (a sok cucc hajlamos porosodni, és nehéz takarítani), a kényelmes lét (nem kell mindenen átverekedni magad, hogy megtaláld, amit akarsz) és a lomtalanítás többi előnye okoz, mint az a félelem, amit a tárgyak elvesztése felett érzel. Az nem baj, ha félsz, csak lélegezd túl magad rajta, és csináld annak ellenére. Ne engedd, hogy megbénítson. Ha tényleg ezt akarod, akkor vágj bele!
Sokkal fontosabb, hogy anyukáddal olyan otthonban lakjatok, ahol ki tudjátok pihenni magatokat, ami azt a célt szolgálja, hogy jól érezzétek magatokat benne, és nem folyton bűntudatot kelt bennetek. Nem a tárgyak a főnökök, hanem ti, és prioritást élvez a saját jólétetek, mint a tárgyaké. Nincs tárgyjóléti miniszter, aki majd bekopog, és megbüntet titeket azért, hogy “szegény walkman” beperelt téged meg anyukádat cserbenhagyásos kidobásért. Szegény walkman egy műanyag cucc, nem pedig egy árva kiskutya. Anyukád meg te viszont hús-vér emberek vagytok, akiknek joga van nyugodtan élniük otthon. Ne legyenek fontosabbak a tárgyak “igényei”, mint a tiétek! ♥
Answer:
Küldj nekik e-képeslapot, ezen ne múljon (de ne legyen benne büntető játszma meg “ha már nem voltatok képesek találkozni velem”, stb., csak kívánj minden jót, legyél kedves és ennyi!), a többi majd elválik. Szép ünnepet, és ne rágd magad ezen! ♥ A probléma vagy nem létezik, vagy nem érdemlik meg, hogy pocsékul legyél miattuk. :) Majd levonod a tanulságokat utána, most próbálj meg karácsonyozni.
#ask #anon #magyarul
Answer:
Szerintem egyelőre figyelj, legyél várakozó állásponton, és ha még többször előfordul hasonló, akkor már dönthetsz a továbbiakról, addig felesleges előre felkészülni.
De komolyan mondom, nekem a mostani időbeosztásomban egy óra is sok lenne, és ha valaki megsértődne rajta, akkor arra nem tudnék mit mondani, csak a vállamat vonogatnám, hogy nem tudok mit csinálni, ez van, ha megszakadok se fér bele, akármennyire is szeretném. Szóval szerintem ez nem ennyire fekete-fehér, hogy fú, nem érnek rá, akkor utálnak. Kívülről teljesen máshogy látszik mindenkinek az időbeosztása, nem indulhatunk ki magunkból, például hogy karácsony van, akkor mindenki szabadságon van és nem dolgozik, nem vizsgázik, legyen szíves ráérni, mert különben jaj. Én mindenképpen várnék a helyedben, még ne b@sszák meg a biciklijüket pusztán ennyiért, Te meg ne stresszeld szét ezen a karácsonyodat. Ha valóban eltávolodtatok, akkor úgyis tök mindegy, nem érnek ennyit, ha meg csak a fejedben van az egész, akkor feleslegesen hergeled magad. Szóval úgy jársz jól, ha most nem agyalsz ezen. :) Amúgy ha visszaolvasol (“ask” tag), akkor volt már hasonló kérdése másnak is az egyoldalú barátságokról, hátha az is segít.
Answer:
Ennyitől még simán. Nekem sincs egyetlen baráti társaságom, ahol mindenki ismer mindenkit, és húdejó, hanem vannak kisebb csapatok, vagy egy-egy ember, akiket nagyon-nagyon szeretek, de velük külön találkozom, mert nem tartok össznépi karácsonyi partit, ahova mindenkit meghívhatnék. Az órák száma pedig véges, a saját karácsonyomra is készülnöm kell, közben dolgozom… nem mindenki férne bele nekem se, ha most szólnának, hogy fussunk össze. Attól még nem szeretem őket kevésbé. :) Szerintem önmagában ez nem terhelő információ.
#ask #anon #magyarul
Answer:
Szia!
Mi már évek óta filmnézős maratont tartunk, társasággal. Tízkor mindenki megy, amerre lát, mi meg itthon maradunk, reflektálunk az elmúlt évre, terveket írunk a következőre, éjfélkor összebújunk, sírunk a Himnuszon, felhívjuk a szüleinket telefonon, aztán elmegyünk aludni. :)
A lányok a tegnapi levelesládára írtak egy halom társasjáték-ötletet: http://www.urban-eve.hu/2012/12/15/leveleslada-11-tarsasjatekok-es-oltozkodes/
Otthoni szilveszterről pedig itt írtam korábban: http://www.urban-eve.hu/2010/12/28/szilveszter-otthon/
Answer:
Erős közepes. Hat. :)
#ask #anon #magyarul
Answer:
Nem bántam meg, de nem vagyok 100%-ig elégedett. Azt hiszem, a cast interview-kat jobban élvezem, mint a film egy részét. :D
#ask #anon #magyarul
Answer:
Voltak zseniális és felesleges részei. Nem volt annyira egyben, mint a GyU filmek (nyilván, kevesebb anyagból akartak kihozni ugyanannyi műsoridőt), és kicsit rétestészta feeling volt. De szépnek szép. :)
#ask #anon #magyarul
Answer:
Nincs vele kifogásom. :)
#ask #anon #magyarul
Answer:
Pleased to meet you, hope you guess my name.
#ask #anon #magyarul
Answer:
Azokat nyomtatom ki, amikre szükségem van, és igen, itthon nyomtatom őket. :)
#ask #anon #magyarul
Answer:
A Karácsonyi Tervezőmben van ilyen oldal! :) http://www.urban-eve.hu/2012/11/15/nyomtathato-2012-es-karacsonyi-tervezo/
#ask #anon #magyarul
Answer:
Hobbitok, nektek a munkátok a hobbitok? :))
#ask #anon #magyarul
Answer:
:D
#ask #anon #magyarul