#urbaneve  #barátság  #magyarul 

Vendégeink nehezen lennének meg blogolás nélkül. #urbaneve  #magyarul  #blogkonf 

#urbaneve  #blogkonf  #magyarul  #bunnies are awesome 

#urbaneve  #magyarul  #blogkonf 

BLOG konferencia: Esetenként nehéz összeegyezetetni a blogolást a magánélettel → #urbaneve  #blogkonf  #magyarul 

#urbaneve  #blogkonf  #magyarul 

Bloggereink különböző okokat hoznak fel, miért kezdtek blogolásba #urbaneve  #blogkonf  #magyarul 

#urbaneve  #közérdekű  #magyarul  #blog 

BLOG konferencia: Első és legfontosabb: A Program → #urbaneve  #magyarul  #közérdekű  #blog 

classycat asked: Szia Via! Az oldaladon milyen képnézegetőt használsz és azt hogy sikerült telepíteni? :) Mert ha jól gyanítom, akkor ez valami fancybox vagy más fancystuff... :) Más: lesz majd oscaros bejegyzés? :) Azt hiszem, sikerült feltennem a világ két legfontosabb kérdését... :)

Answer:

Simple Lightbox, és nem lesz! :) Azt hiszem, sikerült hatékonyan és gyorsan válaszolnom. ♥

#ask  #magyarul  #ClassyCat 

Anonymous asked: rossz dolog ha szeretnék barátokra találni? az eddigiekkel valahogy megszakadt a kapcsolatunk, és nagyon magányosnak érzem magam, alig járok el valahova, mert egyedül nincs kedvem. egyszer említettem ezt valakinek, és azt kaptam válasznak, hogy minek akarok én barátokat, nagyon sok embernek nincs egy se és mégis boldogok...

Answer:

Semmi sem rossz, ha a te életedről van szó. Ne érdekeljen, hogy mások mit mondanak, mert a te életedet még soha, senki más nem élte előtted, és fogalmuk sincs, hogy téged mi tesz boldoggá. Ezt csak te tudhatod. Igen, van, aki barátok nélkül boldog. Más meg nem tudna városban élni, megőrül tőle, és kertre, térre, természetre van szüksége. De attól nem kell minden egyes embernek úgy élnie! Találd meg, hogy te mitől leszel boldog, neked mi jelenti a boldogságot, mik a te szükségleteid, és ezeket próbáld megvalósítani. Ebben semmi rossz nincs. :)

#ask  #magyarul  #barátok 

Anonymous asked: Szia Via! Nagyon régóta zugolvasód vagyok, a 2008. februári papírlomos bejegyzésedre emlékszem biztosan, hogy már olvastam :) Hasonló témakörben szeretnék most kérdezni tőled. Sajnos anyukámmal együtt nagyon ragaszkodunk a tárgyakhoz, nem szívesen válunk meg tőlük, ezért csak gyűlnek és gyűlnek... Ha például elveszítem valamimet, akkor azt szinte meggyászolom és lecserélni is alig van szívem egy régi tárgyat :S Hogyan tudnék tényleg tárgyként tekinteni a tárgyakra és nem "családtagként"?

Answer:

Szia!

Ha ennek mélyen gyökerező “abandonment issue” az oka (elhagyott valaki, aki nagyon fontos volt, ezért most félsz minden veszteségtől, legyen az konkrét személy vagy egy tárgy elvesztése — csak tipp, mivel mindkettőtöket érint: apukád?), akkor a kényszeres őrizgetésre és a szokásosnál túlzóbb gyászra sajnos nem tudok két mondatos megoldást mondani, mert itt szakember segítségére is szükséged lehet. 

Egyfajta sokkterápiát mindenképp kipróbálhatsz, mégpedig a szokásos komfortzónából-kimozdulós technikámmal: minden félelmed és visszahúzó erőd ellenére fejjel nekimész és végigdolgozod magad rajta. A Te esetedben ez konkrétan úgy néz ki, hogy fogsz egy olyan tárgyat, amihez nem a legeslegeslegjobban ragaszkodsz, csak úgy közepesen, szorgalmasan körbefotózod, hogy legyen róla vizuális emléked, majd akármennyire is visít a parától szegény belső hangod, elviszed otthonról (hogy kidobod, elajándékozod, jótékonysági szervezetnek adod oda, vagy a szelektívbe teszed, az a tárgytól függ). Aztán hazamész, és nézed a felszabadult helyet, örülsz neki. Majd veszel egy nagy levegőt, és elindulsz a következő csomaggal (belső hangod ezen a ponton valószínűleg már eszméletét vesztette a konstans sikítozástól). Egy idő után sokkal addiktívabb lesz az az érzés, amit a felszabadult tér, a tiszta levegő (a sok cucc hajlamos porosodni, és nehéz takarítani), a kényelmes lét (nem kell mindenen átverekedni magad, hogy megtaláld, amit akarsz) és a lomtalanítás többi előnye okoz, mint az a félelem, amit a tárgyak elvesztése felett érzel. Az nem baj, ha félsz, csak lélegezd túl magad rajta, és csináld annak ellenére. Ne engedd, hogy megbénítson. Ha tényleg ezt akarod, akkor vágj bele!
Sokkal fontosabb, hogy anyukáddal olyan otthonban lakjatok, ahol ki tudjátok pihenni magatokat, ami azt a célt szolgálja, hogy jól érezzétek magatokat benne, és nem folyton bűntudatot kelt bennetek. Nem a tárgyak a főnökök, hanem ti, és prioritást élvez a saját jólétetek, mint a tárgyaké. Nincs tárgyjóléti miniszter, aki majd bekopog, és megbüntet titeket azért, hogy “szegény walkman” beperelt téged meg anyukádat cserbenhagyásos kidobásért. Szegény walkman egy műanyag cucc, nem pedig egy árva kiskutya. Anyukád meg te viszont hús-vér emberek vagytok, akiknek joga van nyugodtan élniük otthon. Ne legyenek fontosabbak a tárgyak “igényei”, mint a tiétek! ♥

#ask  #anon  #magyarul 

metalinflesh asked: Szia! Mit tanácsolnál ahhoz, hogy "el tudjam engedni" a szövegeimet, mondjuk beadandót, recit, amit írok? Kényszeresen újraírom, átírom, átfogalmazom, hozzátoldok, elveszek belőle, szétbontom a mondatokat, összevonom őket... beadom őket, és amíg várok a tanárra, beleolvasok, és legszívesebben nekiesnék hibajavítóval:D

Answer:

Szia!

Bízz jobban magadban, nyilván az akkori legjobb tudásod szerint írtad meg, és a befejezés óta eltelt fél órában / két napban nem lettél hirtelen hatszor akkora szakértő, hogy teljesen szét kelljen cincálni. :) Pontot tettél a végére, és akkor úgy, abban a formában készen van. A maximalizmus meg a lustaság a ló két oldala, gyere fel középre, akkor tudsz haladni! :)

#metalinflesh  #ask  #magyarul 

Anonymous asked: köszönöm Via. igazából ez már nem az első ilyen eset, éppen amiatt fáj, mert nem láttam őket már egy ideje, és gondoltam karácsonykor hátha szorítanak nekem egy órácskát... igyekszem nem túlgondolni a dolgokat, csak azért mégis... :( ne haragudj, hogy ilyenekkel zargatlak karácsony előtt. és köszönöm a tanácsot. boldog karácsonyt előre is!

Answer:

Küldj nekik e-képeslapot, ezen ne múljon (de ne legyen benne büntető játszma meg “ha már nem voltatok képesek találkozni velem”, stb., csak kívánj minden jót, legyél kedves és ennyi!), a többi majd elválik. Szép ünnepet, és ne rágd magad ezen! ♥ A probléma vagy nem létezik, vagy nem érdemlik meg, hogy pocsékul legyél miattuk. :) Majd levonod a tanulságokat utána, most próbálj meg karácsonyozni.

#ask  #anon  #magyarul 

Anonymous asked: de ők közös barátok, mindenki ismer mindenkit. és fájt, hogy egy órát nem tudnak szakítani rám. kicsit kezdem úgy érezni, mintha már nem lenne olyan szoros a barátságunk, nem akarok eljutni oda, amiről olyan sokat lehet hallani, hogy úgymond futok bizonyos emberek után, de már csak nekem fontos hogy fennmaradjon a barátságunk. mit lehet ilyen helyzetben tenni? hagyjam az egészet? mielőtt félreérted, tudom hogy még nem ilyen komoly a dolog, de úgy érzem, hogy efelé haladunk.

Answer:

Szerintem egyelőre figyelj, legyél várakozó állásponton, és ha még többször előfordul hasonló, akkor már dönthetsz a továbbiakról, addig felesleges előre felkészülni.
De komolyan mondom, nekem a mostani időbeosztásomban egy óra is sok lenne, és ha valaki megsértődne rajta, akkor arra nem tudnék mit mondani, csak a vállamat vonogatnám, hogy nem tudok mit csinálni, ez van, ha megszakadok se fér bele, akármennyire is szeretném. Szóval szerintem ez nem ennyire fekete-fehér, hogy fú, nem érnek rá, akkor utálnak. Kívülről teljesen máshogy látszik mindenkinek az időbeosztása, nem indulhatunk ki magunkból, például hogy karácsony van, akkor mindenki szabadságon van és nem dolgozik, nem vizsgázik, legyen szíves ráérni, mert különben jaj. Én mindenképpen várnék a helyedben, még ne b@sszák meg a biciklijüket pusztán ennyiért, Te meg ne stresszeld szét ezen a karácsonyodat. Ha valóban eltávolodtatok, akkor úgyis tök mindegy, nem érnek ennyit, ha meg csak a fejedben van az egész, akkor feleslegesen hergeled magad. Szóval úgy jársz jól, ha most nem agyalsz ezen. :) Amúgy ha visszaolvasol (“ask” tag), akkor volt már hasonló kérdése másnak is az egyoldalú barátságokról, hátha az is segít.

#ask  #magyarul  #anon